tizennyolcadik fejezet

1.0Pat nem hagyja magát!https://patnemhagyjamagat.cafeblog.huJoyohttps://patnemhagyjamagat.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/tizennyolcadik fejezet Tizennyolcadik fejezet<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p> <o:p></o:p> <?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:shapetype id=_x0000_t75 stroked="f" filled="f" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" o:preferrelative="t" o:spt="75" coordsize="21600,21600"><v:stroke joinstyle="miter"></v:stroke><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></v:f><v:f eqn="sum @0 1 0"></v:f><v:f eqn="sum 0 0 @1"></v:f><v:f eqn="prod @2 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @0 0 1"></v:f><v:f eqn="prod @6 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="sum @8 21600 0"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:formulas><v:path o:connecttype="rect" gradientshapeok="t" o:extrusionok="f"></v:path><o:lock aspectratio="t" v:ext="edit"></o:lock></v:shapetype><v:shape id=_x0000_i1025 style="WIDTH: 69pt; HEIGHT: 48.75pt" type="#_x0000_t75"><v:imagedata o:title="" src="file:///C:/DOCUME~1/UDVARD~1/LOCALS~1/Temp/msoclip1/01/clip_image001.png"></v:imagedata></v:shape>Másnap a hajam még mindig eper illatot árasztott a vaxtól. Nem volt időm hajat mosni, fél kettőre értem haza. A kontyomat is éjjel kettőre sikerült teljesen szétszednem. Meg is döbbentem, hogy mennyi csat tartotta össze a frizurámat.<o:p></o:p> Most félálomban lépkedtem az osztálytermem felé. Szerencsére nem csak én voltam ilyen állapotban. Amerre csak néztem, mindenki laposakat pislogott.<o:p></o:p> Leültem Nono mellé. Végigszenvedtünk a matekórát.<o:p></o:p> Szerencsére már nem volt olyan sok hátra a nyári szünetig. Ez érződött minden diákon, alig bírtak magukkal, habár most a bálozókat szerintem azzal sem lehetett volna elmozdítani a padtól, ha ágyúval lőttek volna a sulira. Didóék fejüket a kezükre fektetve aludtak a padon. Én is nagy kísértést éreztem. De Nono mindig felrázott és csúnyán nézett rám. A haja még mindig a tegnap esti frizurában volt. Ő nem bajlódott azzal, hogy szétkapja, mikor hazaért. Igaza van, végül is péntek volt. <o:p></o:p> Az én lobboncom töve ragadt a vaxtól és úgy festettem, mint aki egy jó ideje nem mosott hajat! De hát én mégsem hagyhattam úgy.<o:p></o:p> A tízórai szünetben végre kimerészkedtem a teremből és a mellékhelység felé vettem az irányt. És akkor megláttam. Termük bejáratánál állt barátai társaságában. Ő az ajtónak vetette a hátát. A gyászhuszár külső eltűnt. Immár ismét az a Kóczán állt ott akit megismertem. Bő pulóver, hidrogéneztetett zselével tüskésre állított haj, bő deszkás gatya, mely alól ha jól sejtettem, pulcsi nélkül kivillan a fiúk alsógatyája. És persze piros cipőfűzős, fehér deszkás cipő. Az oké, hogy a széles talp miatt a gördeszkán jól lehet rajta egyensúlyozni, de anélkül, hogy elhagynád lépés közben, hogy lehet benne közlekedni? Ráadásul abban az időben meg sem kötötték a fűzőt, csupán díszként szolgált. Simán belegyűrték a madzagot a lábbelibe. Láttam én már mindenféle színűt, a neon sárgától a pinkig.<o:p></o:p> Intettem Rádlernek üdvözlésképpen, ő vissza. Kóczánra néztem. Ő is felém fordult, majd ismét barátai felé.<o:p></o:p> A WC ajtó becsukódott mögöttem. Türelmesen kivártam a soromat. Oké, hogy csupán kétszáz diákja van a Lippainak, és ebből a fele lány, de akkor is botorságnak tartom, hogy emeletenként, csak két-két WC van. Ami négyet jelent az egész épületben. A nagyszünet pedig csupán tíz perces.<o:p></o:p> Mire én is végeztem, a mosdó kiürült. A csaphoz léptem és belenéztem a törött tükörbe. Nyúzott voltam. A tegnapi smink maradványai még látszódtak a szemeim körül. De nem volt taszító. Úgy festettem, mint aki újra sminkelt, csupán szolidabban. A hajam a fejemre nyalva attól az átkozott vaxtól. Alig vártam, hogy végre megmossam. A lófarkam viszont néhol cikk-cakkos volt a fonástól és az tetszett. Lehet, hogy gyakrabban kellene fonnom a hajamat. <o:p></o:p> De a nyúzottságommal nem tudtam mit tenni, a bőröm sápadt volt és áttetsző. Fáradt voltam.<o:p></o:p> Kezet mostam, törülköző híján a farmerembe töröltem és mély lélegzetet véve kiléptem a WC-ből. <o:p></o:p> Még mindig kint álltak. Rápillantottam. Nem törődött velem. <o:p></o:p> Jól van, nem baj. Gondoltam. Így még könnyebb. Könnyebb lesz végkép túllépnem rajtad. <o:p></o:p> Elértem a terem ajtaját, de nem tudtam megállni, hogy rá ne nézzek újból. Mélyet sóhajtottam. Ha rám nézel Szép Szőke Herceg, a sorsunk még keresztezi egymást valahol, valamikor. <o:p></o:p> Kóczán felpillantott. A hihetetlenül kék szemek az enyémekbe fúródtak és csak nézett. A szívem hatalmasat dobbant, kicsit bele is sajdult a mellkasom. Még mindig nézett. Nekem kellett cselekednem, elfordultam és beléptem a terembe. <o:p></o:p> Közben beleütköztem Sziszibe. Sziszi jóval alacsonyabb volt nálam, nagy, puha mellei a bordáimnak nyomódtak. Napszemüvege mögül komoran nézett rám. Szemei nem voltak kifestve és sötét karikák ültek meg alatta. <o:p></o:p> -Mivan lóképű, nem látsz?!<o:p></o:p> -Elnézést - mondtam és a hátamat az ajtónak vetettem, hogy ki tudjon menni.<o:p></o:p> Leültem a helyemre. Nono mélyet sóhajtva rámnézett. Úgy gondolta, hogy Sziszi beszólása miatt vagyok ilyen csendes.<o:p></o:p> Pedig most egyáltalán nem érdekelt a koleszos maca bunkósága. De nem akartam Nononak megemlíteni, hogy Kóczán van a háttérben. Akkor egész nap morgott volna velem. Nagyon a szívén viselte a szerelmi életemet és nem akarta, hogy újból kikészüljek a Szőke Herceg miatt. Így hát inkább kussoltam.<o:p></o:p> -Pedig már azt hittem kezdenek lenyugodni - jegyezte meg Nono a koleszosok felé biccentve. - De úgy tűnik semmi sem változik. <o:p></o:p> Ezzel nem tudtam egyetérteni. Tegnap éjjel megváltozott valami. Főként bennem. És ez pár perccel ezelőtt vált bizonyossá odakint. rich