tizenhatodik fejezet

Tizenhatodik fejezet

 Tulajdonképpen sokat gondolkodtam a múltkori ügyön. Saca mindig is ilyen volt amióta csak az első barátja még nyolcadikban ledugta a nyelvét a torkán. Megőrült a fiúkért! Nyolcadikban többel kikezdett miután Zolival szakítottak. Ott kezdődött az egész. Nekem megtetszett a volt barátja, de szégyelltem neki bevallani. Miután megtudta, azt vettem észre, hogy az aulában, ahol a fiúk breakeltek, egyre többen néznek rám csúnyán. Saca valamit mondott rólam, ami ezt kiváltotta. Aztán következett a listáján a volt pasi egyik, majd másik legjobb barátja. Mindegyiket megszerezte legalább egy csók erejéig.

Végre elballagtunk, én a Lippaiba, ő a Vedéglátóba ment. És én újra szembetaláltam magam első szerelmemmel. Kóczán Balázzsal. Akit persze bemutattam Sacának az egyik lippais suli diszkón. Akkor legszívesebben a betonba vertem volna a saját fejemet. De nem tettem meg, hanem újra beletemetkeztem a már hobby szinten űzött önsajnálatba. Sajnáltam magam, hogy ilyen szerencsétlen vagyok, hogy egyszerűen nem tudom felhívni magamra Balázs figyelmét. Persze a mostani eszemmel nem bánok semmit. Ennek így kellett történnie, ahogy anyám is mondaná. Pat, semmi sem véletlen! Most már tudom, akkor makacsul ellenálltam. Persze kis híján össze is jöttek. Csak két bökkenő volt.

1; Kóczán akkor még járt Edina nevű barátnőjével.

2; Egy idő után túl irritáló volt neki Saca kullancs viselkedése.

Ha azt mondanám, hogy sajnáltam, Sacát amiért kimaradt az életéből ez a kaland, hazudnék!

És most Preinire vetett szemet. Hiába mondja, hogy békén hagyja, lekoptatja, vagy tudom is én, mit csinál. A maga módján adja alá a lovat.

Ezen morogtam a WC felé menet. Nem is nagyon figyeltem a külvilágra.

-Helló – hallottam meg.

Hátra fordultam. Egy illatfelhő lengett a folyosón, a végén ott lépkedett Kóczán. Piros zipzáras pulcsiban, deszkás gatyában és szőkébben, mint valaha! Már megint hidrogéneztetni volt. Miért akar minden srác hasonlítani egy mostanában sikeres fehér, amerikai rapper-re?

Engem nézett mosolyogva és intett felém, hogy szia. Felvontam az egyik szemöldököm. Én is biccentettem, majd becsukódott utánam az ajtó.

Ez meg mi volt? Talán hiányolja, hogy nem ostromlom a szerelmemmel?

Megráztam a fejem és belenéztem a tükörbe.

Délután anyunál ültem az üzletben fülemen a bolti telefonnal. Éppen Zsuzsuval beszéltem, hogy mikor tud fogadni 14-én.

Hála az égnek volt szabad időpontja. Gyorsan le is foglaltam. Zsuzsu volt a legjobb fodrász, akit valaha is ismertem, emellett nagybátyám, Csabi volt barátnője. Vele maradt meg a jó viszony az óta is, hogy szakítottak.

Furcsa csaj volt. Mikor legutóbb feljött anyuhoz, hogy befesse a haját, az ő fiúsan rövid frizurája zöldben és bordóban tündökölt. Na ja, a fodrászok. J

-Nos? Mire mehetsz? – kérdezte anyu kávét kortyolgatva egy virágmintás bögréből.

-Délután háromra szeretettel vár – mosolyogtam.

Felültem a pultra és kereszteztem a lábaimat.

-Érdekes dolog történt ma – kezdtem. – Képzeld, Kóczán köszönt.

-Biztos? – kérdezte anya felvont szemöldökkel.

-Persze. Csak én voltam a közelében, ráadásul mikor megfordultam, még integetett is széles mosoly kíséretében.

Újabb korty.

-Én mondtam már neked tavaly is, hogy előbb vagy utóbb, de észrevesz.

-Na ja. De nem hinném, hogy engednék neki.

-Ennél a Preini gyereknél próbálkozol inkább?

Elmosolyodtam.

-Igen.

Ahhoz képest, mikor szóba kerül, nagyon határozott vagyok, eléggé ügyefogyottá válok, ha feltűnik a színen.

-Jelzett már feléd? – érdeklődött anya.

Megráztam a fejem.

-Nem tudom mire vélni a viselkedését. Hol nézeget, máskor meg mintha ott sem volnék. Elég tahó tud lenni. De akkor is megőrülök érte. Tudod milyen érzés, mikor meghallom a hangját, vagy tudom, hogy mindjárt látni fogom?

Anya kíváncsian hallgatott, bár párszor már biztos hallotta. De hát ilyenek az anyák. A gyerekükért képesek bármit kiállni. Akár a folytonos ismétlést is.

-A térdem remegni kezd. De annyira, hogy attól tartok nem bírnak el. A gyomrom összezsugorodik, a pulzusom kétszázra ugrik és mardossa valami az ágyékomat. Néha még a fogaim is vacognak – nevettem. Ilyenkor mulatságosnak találtam ezeket a reakciókat, de mikor éppen átéltem, elátkoztam mindent. Féltem, hogy látszik esetleg és beégek.

-Lehet, hogy te is tetszel neki. A férfiak hajlamosak arra ilyen korban, hogy átnézzenek azon, akit vonzónak találnak. Talán fél valamitől.

-De vajon mitől félhet? – kérdeztem.

-Nem tudom. Talán a visszautasítástól.

-De hát tudja, hogy tetszik nekem. Már mondtam, hogy Tündi anyukája elmondta neki.

-Akkor talán, hogy nem felelne meg neked – anya vállat vont. Letette a kiürült bögrét a pult mellé egy eldugott kis polcra.

Mélyet sóhajtottam és körbenéztem, amíg anya bement a raktárba.

Szerettem ezt a kis virágüzletet. Ahogy sokan mások is. Hívogató volt mély barack színű falaival, a bejárattal szemben fekete járólapos lépcsősor állt, azon vázák teli színes virágokkal. A polcrendszereken cserepes virágok zöldelltek, az ajtótól jobb kéz felöli fal tükrökkel volt kirakva, ami kétszeresére növelte a kis helységet. A kirakatban szintén cserepesek; fokföldi, primulák, árvácskák, futónövények és kis kerámiák voltak kirakva. Mindig tavaszt idézett ez a hely. A vevők is szerettek idejönni. Mikor kint esett a hó és korán sötétedett, a boltból kiszűrődő fény úgy hatott akár egy jó tábortűz meleg színeivel.

Anya visszajött és leült a székre.

-Szerinted mit csináljak? – kérdeztem. Mindig jó tanácsokat tudott adni.

-Talán próbálj vele értelmesen beszélgetni.

Fújtam egyet.

-Az nem olyan könnyű.

-Miért?

-Mert lezsibbad a nyelvem, ha meglátom és kiszárad a szám.

-Akkor nem tehetünk semmit. Hagyatkozz a külsődre – vont vállat anya. – Ha már kukának látszol, legalább nézz ki jól.

-Köszi. Szerinted fogytam, mióta kondizom? – kérdezte és leugorva a pultról körbefordultam a bolt közepén.

-Szerintem igen. Főleg a fenekedből és a lábadból. De azért ne hagyd abba.

-Nem állt szándékomban. Jobban érzem magam, mióta rendszeresen mozgok.

-Ez a lényeg.

-Még mindig nem tudom, hogy mit vegyek fel a bálra – ültem vissza a pultra. Oké, hogy kicsit nőtt az önbizalmam, de azért…

-Értem. De mi lenne, ha azt a fekete kis koktél ruhát vennéd fel, ami a Szüreti bálon is volt rajtad? – kérdezte anya és kiállt az ajtóba rágyújtani.

Elkerekedtek a szemeim.

-Azt?

-Miért? Mi a bajod vele? – értetlenkedett anya.

-Hát… először is nagyon tapad. Másodszor nagy a kivágása.

-Az nem baj – vigyorgott huncutul anya.

-Gondolod te. De nincs mit beleraknom – markoltam meg apró melleimet. Valóban kicsik voltak. Félő, ha elkezdeném borogatni, leapadnának.

-Akkor miért vetted meg?

-Azért mert akkor jól éreztem magam benne és olcsó volt. Tetszett.

-És most?

-Most van rajtam úszógumi.

Anya kék szemeit forgatta.

-Az eszed tokját van rajtad úszógumi. Csak jobban látom. Majd otthon felpróbálod és belátod te is, hogy jó választás lesz.

Rá hagytam. Azért szeretném jól átgondolni, hogy miben jelenek meg. Mégiscsak az én testem. Ha kirakom, amim van, hallgathatom a koleszosok cukkolását egész este és hátralévő diákéveimben. Kössz, de nem. Meg hát, azért beismerem, kicsit szeretném húzni Kóczán agyát is.

A szüreti bálon alaposan megnézett magának tetőtől-talpig. És a dekoltázsomba is belebámult. Éppen a kabátomért oldalaztam akkor be a ruhatárba a két pult között. Ő ott ült az egyik végében. Nem akartam tudomást venni róla! Kóczán felejtős időszakomat éltem éppen. Nem akartam, hogy megbabonázzanak azok a hihetetlenül kék szemek! Éppen előtte oldalaztam be. Ő rám nézett, én pedig rá. Tudom, tudom, a fogadalmam, de nem tehettem róla! NA!

A szemeimbe fúrta magát, majd a feje előre csuklott és mereven belebámult a ruhakivágásomba. Méghozzá szemérmetlenül. Megborzongtam tőle és elégedettség töltött el.

Habár lehet, hogy azt nézte milyen kicsi melleim, vannak. De inkább abba ringatom magam, hogy jóízűen legeltette rajtam a szemét.

Lehet, hogy mégis csak azt a ruhát fogom fölvenni. Egy próbát megér!