huszonhatodik fejezet

-Tudtad, hogy Páter most valami harmincas nőbe van beleesve?

-Nem. Tényleg?

Igyekeztem úgy felfogni, mintha csak azt mondta volna, hogy holnapra esőt mondtak. De mégis úgy ért mintha megcsíptek volna. Egy nagy, dühös darázs. Egy nagyon nagy és nagyon dühös darázs! Hogy lefoglaljam remegő kezeimet ellenőriztem a sülő kekszeket.

-Igen.

-Honnan tudod? Láttad őket?

-Nem – rázta meg melírozott tincseit Tünci. Közben belelapozott a kezében lévő magazinba. – Ő mondta még a múltkor lent a garázsban. Szó szerint idézve: “M Lady, annyira bele vagyok zúgva!”

-Aham. Jól van. Egészségére.

Leültem, kivettem a kezéből a magazint és fellapoztam a horoszkópot. El akartam terelni a gondolataimat Draculáról.

Elmondtam mit üzennek a csillagok Tüncinek, majd a sajátomat is. Nekem nem sok jót. A szerelmi esélyek rész viszont meglepett.

Amit poénosnak vettem, ugyanis most kezdődik a suli és Kóczán barátunk eme mérgező, ízelt lábú lények egyike, azaz Skorpió.

Na ja, ez meg a másik. Balhé a Bikával. Gondolom ezek után meg sem kell említenem, hogy ő kicsoda!

Miután a keksz készen lett, Tünci csomagolt magának, s egy “a garázsban találkozunk este” köszönéssel távozott.

Pattanásig voltak feszülve az idegeim. Miután Tünci közölte ezt a hírt, többet nem feszegette. Vagy azért, mert látta, hogy bánt, vagy azért, mert elérte a célját. Nem tehetek róla, de ilyenkor hajlamos vagyok arra, hogy rosszindulatot feltételezek még a barátaim felől is.

Hogy lefoglaljam magam, elkezdtem takarítani. Mosogattam, felsöpörtem, felmostam, mostam, de nem nyugodott bennem a fájó lüktetés. Lehet, hogy kedves olvasómnak már unalmas lehet, hogy engem szerelmi ügyekben csak a bánat talál meg és, hogy folyton sírni akarok, de hát Istenem! Mégiscsak tenager voltam, és most már nyugodtan mondhatom, hogy ezek után valóban tudom értékelni a boldogságot!

De most nem tudtam sírni. Képtelen voltam rá. Meg fagytak bennem a könnyek. Pedig biz isten, még egy lassú számokkal teli kazettát is beraktam, de nem ment.

Úgy éreztem valami nem stimmel. Dracula miért csak Tüncinek mondta volna el ezt? Az lesz a legjobb, ha este megérdeklődöm valakitől. Mondjuk Tünditől, vagy Petitől. Tőle biztosabb!

Befejeztem a takarítást és nyugodtabbnak éreztem magam. Pedig alapban nem szoktam nyalni a koszt a lakásban!

-Fogalmam sincs. De miért csak Tüncinek mondta volna el? – értetlenkedett Tündi a garázs előtt állva.

Vállat vontam.

-Nekem is gyanús volt. Nem lehet, hogy neki is tetszik?

-Már bocs, hogy ezt mondom, de neki ki ne tetszene akinek farka van és két lábon jár?

Kuncogtam. Én meg ezzel értettem egyet. Tünci barátnőnk igen csak nagy férfifaló hírében állt tizenhat éves kora ellenére. Habár még finoman fogalmaztam. Egy évvel később már a “Jereván kurvája” címmel illették. De már a férfiak is.

Próbáltam segíteni neki, még kérte is. Mielőtt elmentünk volna bulizni, általában a lelkemre kötötte, hogy ne hagyjam egy sráccal sem lelépni. Csak az volt a probléma, hogy én bár megígértem és tartani is próbáltam a szavam, ittasan agresszívvá vált és közölte, hogy hagytam békén, tud ő vigyázni magára. Másnap pedig alig győzött bocsánatot kérni.

-Azért rákérdezek Petinél, csak, hogy nyugodt légy – mosolygott rám Tündi és rágyújtva bementünk.

Estére kiderült, hogy Páternek csak tetszik egy nő a hentesüzlet melletti sütödéből, de nem szerelmes és nem is járnak. Így már megkönnyebbültem. Valaki túlzott. Vagy a gróf, vagy Tünci. Azt már inkább hagyjuk. Nem jártam utána.