Harmincadik fejezet

Harmincadik fejezet:

Következő hétvégén születésnapi diszkózásra voltunk hivatalosak. Kádár Peti ünnepelte a huszadik születésnapját az Eldorádóban. Mikor megérkeztünk, már az összes fiú ott volt. Nono igencsak kicsípte magát. Fekete, strassz köves toppot vett fel és farmerszoknyát. Haját kibontva hagyta. Én is farmerszoknyába nyomtam, akkora kedvem nem volt táncolni, úgyhogy nem fog akadályozni. Felülre a Nonotól elkunyizott fekete felsőjét húztam. Az anyag leheletnyit áttetsző volt, így az apró piros és fehér virágmintákon keresztül átsejlett a fekete melltartóm. Valami azt súgta, hogy ezt vegyem fel. Na vajon mi, vagy inkább ki volt az? Éledező ribi énem. De ezúttal engedtem neki. Mert nagyon tetszett, hogy egy kicsit kihívó legyek. A kacér hang egyfolytában duruzsolt a fülembe.

Itt egy picit kibuktam rá. Mi az, hogy agg szűzként? Tizenhét éves vagyok az ég szerelmére! Van még időm, hogy elveszítsem a szüzességem. Miért fussak bele az első pasi karjaiba, aki felajánlja, hogy “segít”? Mélyet sóhajtottam. A ribi kiröhögött. Oké, majd meglátjuk melyikünknek lesz igaza!

Nono, csak, hogy minden klappoljon, kölcsön adta a felsőhöz passzoló vörös rózsás nyakpántját. Elegánsnak éreztem magam. Talán túl elegánsnak egy diszkóhoz, de nem pasizni jöttem. De igen! Emlékeztetett a hang. Na jó, egy pasi miatt csíptem ki magam. Aki ráadásul hónaljcirkáló volt hozzám képest. Leadtuk a kabátjainkat a ruhatárban és felmentünk a lépcsőn a padlástérre, ahol a két diszkó volt. Amint felértünk, egyszerre tudtam, hogy hiba volt megmosni a hajamat, holnap kezdhetem, előröl, mert bűzleni fog az édes füst és cigaretta szagtól. De tetszeni akartam!

Megkaptuk a pecsétünket, és keresztül vágtunk a tömegen. Tizenegy körül volt, és már rengetegen voltak. A fiúkat nem volt nehéz megtalálni. Általában a hátsó bárpultnál ültek a körasztalok körül. Most is ott találtuk meg őket. Hú de ki csípték magukat! Egytől-egyig ingben ücsörögtek és söröztek. Kádár Peti, az ünnepelt fekete inget és farmert viselt. Sötétbarna haja fel volt zselézve. Kék szemei még tisztán ragyogtak. Hihetetlenül szép szemei voltak, ezt elismertem. De a ribi erre nem kattant úgy rá. Elismerte ő is. Ritkán látni színtiszta tengerkék szemeket, de ő most inkább Csókát gusztálta. Ő is fekete ingben volt és farmerban. Haja mereven állt a zselétől. És hopp! Nini! Fodrásznál volt! Eltűnt a szőkítés! Így még vonzóbb volt, és az az ördögi nő, aki éledezett bennem, kezdett rágerjedni. Sajnos vele együtt én is. Karcsi kivételesen világoskék ingben jelent meg. Kezében kicsi sörösüveget szorongatott.

-Szisztok – intett Peti. Felállt és úgy üdvözölt minket.

-Isten éltessen – adtunk neki puszit. Erre már Laci és Karcsi is felálltak, hogy üdvözöljenek minket illendően. Már említettem, hogy nem vagyok egy nagy puszi párti, de most valahogy nem izgatott a dolog. Érezni akartam a száját az arcomon, a leheletét a bőrömön.

-Foglaljatok helyet. Kértek valamit? – tudakolta az ünnepelt.

Nono egy sört kért, én vodka-narancsot. Barátnőm az ünnepelt mellé ült le a kör alakú asztalhoz, én pedig mellé. Csókával szembe. Hamarosan vissza is jött a pulttól a két kan egy tálcát egyensúlyoztak. Kiosztották az italokat. Megkaptam a vodka-narancsomat és mellé még egy kis poharat is, tele valami áttetsző folyadékkal. Megszaglásztam. Az orrom összerándult. Erős szaga volt. Mi a fene?

-Teguila – válaszolta meg Laci a ki nem mondott kérdésemet. De valószínűleg az arcomra volt írva.

-Aha – bólintottam. Még sosem ittam tequilát. De úgy láttam, hogy mind az ötünk kapott egy-egy pohárkával. De se citrom, se só. Belekortyoltam. Össze is rándultam tőle rendesen. Kirázott a hideg.

Nevetni kezdtek az arckifejezésemen.

-Azt nem kortyolni kell, hanem egy slunggal lehúzni, mint a pálinkát – vigyorgott Laci és ő a sajátját már le is nyelte. Meg se rázkódott tőle. Rutinos.

Kicsit zavarba jöttem. Oké, gyakorlatlan voltam. Nem ízlett.

Csóka egész végig engem nézett. Furcsa tűz égett a szemeiben. Én nem értettem mi az, de a lelkem mélyén megbúvó nő sejthetett valamit, mert bizseregni kezdtem. Megremegett a gyomrom.

Csóka egyszer csak fogta magát és mellém telepedett. Továbbra is mosolygott. Kicsi odahajolt hozzám. Úgy tűnt, hogy Nonoék nem figyelnek ránk. Éppen nagyban beszélgettek.

-Gondolkodtál azon, amit mondtam? – érdeklődött Csóka.

A szám kiszáradt. Bele kortyoltam az italomba.

Ujjai hegyét végig futatta az alkaromon. Libabőrös lettem. Ezen ő elmosolyodott, a másik pedig dorombolni kezdett bennem.

-Nos?

-Igen, gondolkodtam. De nem tudom. Ez elég nagy lépés.

Rossz duma! Te félsz! Vigyorgott rajtam a másik. Szinte hallottam a gúnyos kacajt a fejemben! Levegőt! Úgy éreztem, megfulladok. Ki kellett szabadulnom a füstből!

-Mindjárt jövök, egy pillanat – mondtam a tőlem telhető legudvariasabb hangnemben és elindultam. Átverekedtem magam a tömegen. Próbáltam nyugalmat erőltetni magamra, legalább amíg látótávolságon belül mozgok. De amint tudtam, hogy a tömeg és a füst elnyel, szinte rohantam kifelé. Annyira elvakított a pánik, hogy azt sem láttam, merre megyek. Halvány fogalmam volt róla, hogy a kijárat felé. Ekkor a színpad mellett szó szerint belerohantam valamibe. Vagy inkább valakibe!

-Elnézés, bocsánat – mentegetőztem túlkiabálva a zenét. A színpad szélében kellett megkapaszkodnom, a becsapódás lendülete lesodort a lábamról. Az illető megfordult, én pedig megdermedtem, mint az őz, mikor az autó reflektorfényébe kerül. Kóczán hihetetlenül kék szemei vészesen hasonlítottak is rá! Csak ültem a padlón, ki tudja miben, és bámultam fel rá. Éreztem, hogy a zavar pírja máris elöntötte az arcomat. Csak én lehetek ekkora balfék! Ahogy elnéztem, nem tudtam megállapítani, hogy józan e még. De végül a kezét nyújtotta, hogy felhúzzon a dzsuvából. Hálásan vettem. Ahogy ujjai körülfonták a csuklómat, a másik ismét felkapta a fejét. Friss husi! Egy frászt friss! Talán neked!

-Ne… ne haragudj – motyogtam. Szerintem csak a számról tudta leolvasni. Elnézően mosolygott és megrázta a fejét. Kezében sörös üveget fogott, a másikkal még mindig a csuklómat.

-Én… most inkább megyek – mondtam még mindig zavarban és kihúztam a kezem az ujjai közül. Most még inkább csetlettem-botlottam a kijárat felé. Lehet, hogy meg sem ismert. Igen, biztos! Akkor valószínűleg másként reagált volna. Már lépcsőfordulóban voltam, amikor valaki utánam kiáltott a mosdó felöl jövet.

-Patrícia!

Nem tudtam, hogy nekem szóltak e. De nekem sürgősen levegőre volt szükségem. Kirontottam az ajtón. Kint jó páran ácsorogtam. Ittak, beszélgettek, vagy épp hánytattak valakit, vagy mind a hármat ebben a sorrendben. A hátamat a falnak vetettem. Csak pár pillanattal később érzékeltem a hideget. Két karomat fázósan összefontam magam előtt, fejemet szintén a falnak koccantottam és mélyeket lélegezve néztem a csillagos eget.

Ekkor valaki megragadta a karomat. Én összerezzentem. Hírtelen azt hittem, hogy Csóka vagy Balázs jött ki utánam. De amint oldalra néztem, halvány mosoly jelent meg a szám szegletében. Ismerős zöld szemek és szőke haj. No meg a bariton hang, ami jólesően végigborzongatja egy lány minden idegszálát. Angyalgróf állt mellettem mosolyogva, de némi aggodalom tükröződött rajta.

-Patrícia, jól vagy?

Ő volt az egyetlen fiatal ismerősöm, aki a teljes nevemen szólított. És míg a tanáraim szájából ijesztően hangzott, az övéből valahogy simogatónak tűnt.

-Igen, jól vagyok.

-Az előbb odabent rád köszöntem, de te csak futottál tovább.

-Bocsánat, nem hallottam – füllentettem. Ez mégiscsak jobban hangzott, mint az, hogy nem akartam megállni!

-Miért futottál úgy? – kérdezősködött tovább.

-Csak levegőzni akartam egy kicsit. Sokáig nem bírom abban a füstben. Legszívesebben betiltatnám a szórakozóhelyeken a dohányzást!

-Na igen, de ez képtelenség. Akkor a tulajok nyugodtan be is csukhatnák a helyeket – vont vállat Angyalgróf. – Hogy vagy mostanában?

-Köszönöm meg vagyok. Mint látod – mosolyogtam. Elég közel álltunk egymáshoz, hogy a macska ismét hegyezni kezdje a füleit. Torkából mély morgás hangzott fel. De csak dorombolt.

Basszus! Neked mindegy, hogy ki csak férfi legyen? Háborodtam fel. Lehet, hogy ez kívülről is látszódott, mert Angyalgróf hirtelen megszólalt.

-Még mindig haragszol a nyári dolog miatt? – bűnbánóan lesütötte zöld szemeit.

-Kicsit rég csókolóztunk már, nem? – kérdezte a macska.

De, gondoltam. Hiányzott is az érzés.

-Akkor mire vársz még? Csókold meg. Csak oda kell hajolnod hozzá.

Isten bizony, már valóban hajoltam. Ő rám nézett és láttam a zöld szempárban a hajlandóságot. Ám ekkor valahogy a felszínre tudta küzdeni magát a józan eszem. Hála az égnek!

-És a barátnőd, hogy van? – kérdeztem megköszörülve a torkomat.

-Őőőő… már mással járok – mondta ő is megköszörülve a sajátját. – Kiderült, hogy Ildi még mindig a volt szerelméről ábrándozik.

A tekintete bántott volt. Át akartam ölelni, semmi hátsó szándék nem volt bennem. Na igen, bennem semmi, na de benne… És nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni egyikünket sem. Bár sejtettem, hogy ő imádja a kellemetlen helyzeteket!

-Sajnálom, ilyen előfordul.

-Igen, elő. De a mostani barátnőm, Andi, ő… ő…

-Az igazi? – fejeztem be.

Elmosolyodott.

-Ennyire nyílván való?

-Nem, ennyire kiszámítható vagy. Ezt már hallottam tőled – mosolyogtam. Egyre jobban rázott a hideg. Jobbnak éreztem, ha bemegyek. Angyalgróf felajánlotta, hogy felkísér, de csak gyorsan, nehogy a barátnője meglásson minket és félreértse a helyzetet. Mint azt elárulta nekem, szerette volna megkérni Andi kezét. Erre elkerekedtek a szemeim. Mennyi is volt Angyalgróf? Tizenkilenc éves? Nem korai még a lánykérés? Habár emlékeim szerint, mintha azt mesélte volna, hogy régebben már eljegyzett egy lányt, de nem tartott sokáig, a lány megcsalta, dobta. Ő pedig összetört. Valamikor akkortájt akadtunk össze. De talán jobb is, hogy nem velem vigasztalódott. Nem tartom magam túl empatikus embernek, és egy Halak férfi mellé ilyen nő való. Aki meg tudja őt érteni. És az nem én vagyok.

A pultnál elváltunk. Én a tánctér másik oldalán küzdöttem vissza magam az asztalunkig. Igyekeztem Kóczánt elkerülni. Nem volt kedvem ismét belé futni. De a tömegen keresztül azért észrevettem. Ott ült az egyik bokszban, keze előtt sörös üveg, épp egy rövid, feketehajú lánnyal beszélgetett, aki mellette állt a tartógerendának támaszkodva. Felismertem benne az egyik általános iskolás osztálytársamat. Melitta. Ha összefutnánk az utcán, biztos, hogy már nem ismerne meg, bár ki tudja. Fő az optimizmus. J Balázzsal volt még Guba is és egy ismeretlen szőke srác. Félhosszú haja volt, hullámos. Látszott, hogy rég látott ollót. A fülét súrolta. Kicsit álmatagnak tűnt. Talán csak részeg volt. Valaki nekem jött. Ez magamhoz térített egy kicsit. Lecuppantottam szemeimet Balázsékról, majd mentem az asztalunkhoz. Csóka mosolyogva fogadott. Nono kicsit értetlenül nézett rám.

-Merre jártál? – kérdezte Nono.

-Csak szívtam egy kis friss levegőt.

-Ennyi ideig?

-Találkoztam Angyalgróffal. Vele beszélgettem – most miért hazudjak?

Ezzel a válasszal megelégedett, nem kérdezett többet. Ismerte Angyalgrófot. Iskolatársak voltak, kettővel járt felette a srác. Ismét beszélgetésbe merült Petivel. Nagyon jól elvoltak. Felvontam az egyik szemöldököm.

-Mi történt, míg nem voltam? – fordultam Karcsi és Laci felé.

-Csak beszélgetnek – felelte Karcsi. – Jól megvannak – belekortyolt a sörbe.

Csóka kicsit közelebb hajolt hozzám. Ezúttal nem ellenkeztem és meg sem borzongtam.

-Petinek tetszik – mondta.

Ez mosolyt csalt a számra. Örültem neki. Ha összejönnek az, két dolgot is jelentett:

Ad1: Nonót végre boldognak tudhatom.

Ad2: Túlságosan el lesz foglalva ahhoz, hogy engem pesztráljon, és a lelkiismeretemet játssza.

Reméltem, hogy összejönnek.

Éjjel kettő körül szedelőzködtem, hogy haza menjek. Elbúcsúztam a két fiútól. Nono és Peti felajánlotta, hogy haza kísérnek. Úgyis kellett egy kis idő, hogy kitisztuljon a fejem.

A kapu alatt búcsút vettem tőlük is, majd felmentem. A sminkem levakarása után csak ültem pizsamában az ágyam közepén, magam köré csavartam a paplanomat és gondolkodtam. Ez a macska már túl messzire megy! Egy pasira még rendben, hogy rámozdul, de, hogy mindjárt háromra egy azon éjszakán, egy órában! Elég volt! A végére kellett járnom! És csak egy emberhez fordulhattam, akiben maradéktalanul megbíztam. Anyuhoz!