Harminckettedik fejezet

2007 március 7. | Szerző: Joyo |

 

Harminckettedik fejezet:

 

    Gyorsan teltek a napok. Egyre közelebb volt már az ünnepség a suliban. Október 23. Hát igen, újabb kiöltözős nap. Senkinek nem volt kedve hozzá, hogy kiöltözzön ebben a farkasordító hidegben. Itt egyedül a koleszosok voltak kedvező helyzetben, ők csak átsétáltak a folyosón az ebédlőbe.

Én próbáltam harisnyával védeni magamat a hidegtől, de nem sok haszna volt, ugyanis a cipőm talpa nagyon vékony volt, így éreztem a talaj menti fagyokat. A buszmegállóban már ott várakoztak osztálytársaim, köztük Nono is. Ő is vacogott, ezt már messziről láttam. De mosolygott és valaki igencsak melengette a kezeit. Nocsak, nocsak, végül is várható volt! Peti ölelgette őt és közben Csókával és Witekkel beszélgettek. Tulajdonképpen tényleg nem lepődtem meg azon, hogy összejöttek. Örültem is neki.

Ott sokat nem kérdezősködtem. Gondoltam ráér majd a suliban.

Miután beértünk a suliba, végigszenvedtük az egyórás megemlékezést. Tizenhét éves fejjel az ember nehezen bírja az ilyeneket.

Csak ültem ott a tömegben, olykor Nonoékra néztem. Jó érzés fogott el. Aztán Csókára pillantottam. Tudtam, hogy köztünk ilyen soha nem fog kialakulni, de másról lehet szó. Lehet, hogy ostoba döntés volt, de fontolgattam az ajánlatát. És gondoltam, ma lépéseket teszek.

A megemlékezés után gyorsan átöltöztünk, addig kitereltük a fiukat. Persze, hogy nehezen adták be a derekukat J

Utána odahívtam Csókát és Nonot.

  -Nem akartok pénteken átjönni megnézni valami filmet? – kérdezte.

Belementek. Nem kellett sokat noszogatni őket, főleg Csókát.

Tehát hétvégén mozizunk, aztán meglátjuk mi sül ki belőle J