Harmincharmadik fejezet

2007 március 14. | Szerző: Joyo |

 

Harmincharmadik fejezet:

 

   A péntek hamar eljött. Kivettem két videó kazettát, készültem itallal, rágcsával, édességnek vettem nyalókát. Zavaró tényező nem volt, szüleim Mindenszentekre való tekintettel a boltban voltak és koszorút díszítettek. Vendégeim pontban hétkor be is estek. Bár apa külön megkért, hogy ne vigyem őket az ő szobájukba, mivel a lejátszómmal valami baj volt, ezért kénytelenek voltunk a nagyszobában megnézni a filmeket. Így is csak az egyiket, a Kárhozottak királynőjét láttuk, ugyanis a másik nézhetetlen minőségű volt! Ettük a popcornt, iszogattunk, közben Csóka engem mustrálgatott. Kicsit zavarban voltam, pedig voltak terveim vele. Csak nem tudtam, hogyan kezdjek neki. Ő a férfi, kezdeményezzen ő!

Megijedtél! Szólt az ismerős gunyoros hang a belsőmben.

Nem igaz! Na jó, igen. Mert mi van, ha odáig fajul a dolog, hogy megtörténik? Akkor vajon mit csináljak? Mit kell majd tennem? Vagy egyáltalán jól fogom e végezni.

Homlokráncolás. –Már megint túl problémázod a helyzetet. Ő a tapasztalt, ő majd segít. Irányít. Meg hát…itt vagyok én is.

Na ja! Mintha te olyan tapasztalt volnál. Morogtam egy kukoricát nézegetve.

Azt nem mondtam, de bátrabb vagyok. Engedd, hogy én csináljam.

Azon még gondolkodom, feleltem erre és bekaptam a kukoricát. Lacira pislantottam. Ő a földön ült az ágy előtt, kezében a kólás pohár, ölében egy tál popcorn és nézte a filmet. Éppen a rózsaszirmokkal teli medencében csábítgatta a vámpírok királynője Lestad-ot. Érdekes rész volt, s az amúgy is rángatózó alhasam még jobban ugrálni kezdett.

De hát mitől félek ennyire? Egyszer mindenkivel meg kell, hogy történjen! És mi volna, ha valóban átengedném neki a gyeplőt? Hajaj! Azt hiszem nagyon megbánnám!

Lassan vége lett a filmnek. Csóka tette nekem a szépet. Nono pedig látványosan nézegette az óráját.

  -Én nyolckor megyek – mondta. – Te még maradsz? – fordult Csókához.

Csóka rám nézett. Valami bíztatást várhatott. Én önkénytelenül is elmosolyodtam.

  -Egy kicsit még igen, ha nem baj – ezt felém, intézte.

Én megráztam a fejem.

  -Kicsit még dumálnék Pattal.

Nono vehette a lapot, mert amint az óra mutatói megközelítették a nyolcat, már vette is a cipőjét.

  -Biztos, hogy ezt akarod? Mert maradhatok még.

Kicsit rágtam a számat, majd bólintottam.

  -Rendben – bólintott legjobb barátnőm.

  -De ha esetleg látod szüleimet, csörgess meg – kértem.

Ő bólintott, majd eltűnt a lépcsőházban. Mire visszamentem a szobámba, Csóka épp a redőnyt akarta leengedni, ám megdermedt.

  -Hé, Pat! Ezt nézd meg! – vigyorgott.

Kinéztem az ablakon. Sűrű pelyhekben hullott a hó. Pedig csupán október huszonharmadika volt. Ekkor csörgött a telefonom. Nono. Felvettem.

  -Mond.

  -Nézzetek ki az ablakon.

  -Már észrevettük – vigyorogtam össze Csókával. –Szüleimmel találkoztál?

  -Nem. De a buszmegállóig még figyelek.

  -Köszi – ezzel búcsúztunk, majd leraktam.  

Csóka az ágyamra vetődött és intett, hogy menjek oda. A szívem a torkomba ugrott.

Úr isten!

Odamentem és lehuppantam mellé. Reccsent is egyet a deszka. Elnevettük magunkat. Ez oldotta bennem a feszültséget. De eltörtem egy deszkát az ágyamban. J Nyúltam, hogy lekapcsoljam az éjjeli lámpámat. Mire visszafordultam, ő tenyerét az arcomra csúsztatta és megcsókolt. Leblokkoltam a hirtelen támadástól. Gondoltam, hogy meg fog csókolni, de ez váratlan volt. A nyelvét nem volt hajlandó használni. Ez is furcsa volt. Pedig azt hittem, hogy az alap követelményt. Mikor tudatosult bennem, hogy hiába való a próbálkozásom, blokkoltam az enyémet is. A keze az arcomról lesiklott a bal mellemre, majd a toppom alá. Azután megragadta a felsőm alját és lehúzta rólam. Igazából még fel sem fogtam, hogy mi történt, a nadrágom már a bokám környékén járt. Nem értettem hová kapkod ennyire. Le voltam blokkolva. És ezen a bénultságon még a cicus sem bírta áttörni magát.

Csóka szája a nyakamon barangolt. Jóleső borzongás futott végig rajtam, még a szőrszálak is vigyázban álltak a karomon. A forró száj a vállamon, majd a szegycsontomon kalandozott. Lehúzta a melltartóm egyik majd másik pántját, végül rám nézett.

  -Elöl vagy hátul kapcsos?

  -Hátul – nyögtem remegve.

Kezei már a hátamra is siklottak, s gyakorlott mozdulattal szétkapcsolta a pici zárat, azt, amivel olykor még én is bénázom. Hú ha! Kezdtem zavarba jönni. Apámon kívül más férfi még nem látott meztelenül. Csóka volt az első. De nem állt meg, hogy nézegessen. Amint szabaddá váltak, jobb keze az egyikre, a szája a másikra tapadt. A gerincem pedig befeszült az érzésre. Karcolta a fogaival, szívogatta. Kis idő elteltével áttért a másikra, hasonló reakciókat váltva ki belőlem. Ott sem időzött sokat. Nyelve meleg csíkot húzva elindult lefelé. Mikor a hasamhoz ért, az izmaim akaratlanul is össze-összerándultak. Mosolyogva felnézett rám.

  -Nem kell félned. Nem foglak bántani. Csak azt teszem, amit te is akarsz – mondta.

Félénken rámosolyogtam. Ezt megint bátorításnak vehette, mert ismét lebukott a feje a hasamra. Körbe nyalta a köldökömet, kicsit eljátszogatott a köldökékszeremmel. Ezen mosolyogtam, de az izmaim még mindig rángatóztak. Akkor kezdett el végkép őrülten kalapálni a szívem, mikor lehúzta rólam a bugyit. De olyan szinten pumpálta a vért a szívem, hogy már zsibbadt az arcom. A légzésem is felgyorsult. A hátam ívbe feszült, mikor a keze besiklott a lábaim közé. Még levegő után is kaptam. Mosolyogva mászott elém, és lassan szétnyitotta a térdeimet.

  -Csinálták már neked?

  -Még nem – rebegtem.

Mosolya szélesebb lett. Ott volt benne az elégedettség, hogy ő az első.

  -Akarod?

Bólintottam, bár izgultam. Ki ne izgulna.

Apró csókokat lehelve elindult lefelé a bal térdemtől. Az alhasam rángani kezdett, mikor már a belső combomon kalandozott. Kicsit pedig meg is feszültem, mikor középre ért. A szemeim fenn akadtak és csak néztem a plafont. Fogalmam sem volt, hogy most mit kellene éreznem. Próbáltam ellazítani magam, de nem ment. Ott volt bennem a tudat, hogy szüleim bármikor haza állíthatnak.

Kis idő múlva felemelkedett, kioldotta a farmerét és kibújt belőle. Azután a bokszerből is, majd megfogta a csuklóm.

  -Most te jössz.

Kezemet levezette az ágyékához. Remegtem a gondolattól. Az ujjaim ráfonódtak a testére. Őszintén meglepődtem. Nem hittem volna, hogy ilyen sima, meleg és kemény tapintása lesz. Bár nem volt viszonyítási alapom, éreztem, hogy nagy és vastag. Lenyűgözött, de meg is ijesztett, főleg a tudat, hogy magamba kellene fogadnom. Minden maradék bátorságom elszállt ezek után. Ráadásul a kezem érintése és mozgása nyomán még keményebb és nagyobb lett. Az éppen nyugvó félben lévő szívem ismét a torkomba ugrott. Csóka mellém hevert, kezemet még mindig magán tartva.

  -Most te is kényeztess egy kicsit.

  -Én…

  -Te is olyan vagy, aki nem szereti csinálni?

  -Azt még nem tudom, mert sosem csináltam még – mondtam.

  -Aha. És nem akarod elkezdeni?

Annyira dübörgött a szívem, csodálkoztam, hogy ő nem hallja.

  -Igazából nem érzem magam rá késznek – nyögtem bátortalanul. –Kicsit félek.

Ő mosolyogva megrázta a fejét, fölém magasodott, megcsókolt, majd ismét a lábaim közé mászott. Mikor hozzám dörgölte magát, megugrottam.

  -Tudom, hogy az elsőnél mindenki fél, de nem hittem volna, hogy ennyire.

  -Pedig ez természetes reakció, nem?

Ő csak mosolygott, majd feje ismét eltűnt a térdeim között. Hátam újra ívbe feszült. Lehunytam a szemeimet, próbáltam elengedni magam. Mintha kezdtem volna érezni valami kellenem bizsergést. Mély sóhajtok hagyták el a torkom. Ő egyre inkább bele lendült. Ám ekkor kopogtattak a bejárati ajtón. Mind a ketten megugrottunk. Laci felpattant és egyből a ruhái után matatott. Esküszöm, azóta sem láttam pasit ilyen gyorsan öltözni! J Én sehol sem találtam a bugyimat és a melltartóm. Gyorsan visszakaptam a toppom és a gatyámat, majd kisiettem szüleim üdvözlésére. Eléggé ki lehettem pirulva. De hát mit tehettem volna. Csak futólag tudtam végignézni magamon. Megnyugtató volt, hogy minden rendesen áll rajtam.

Szüleim nem szóltak semmit, bár anya furán mosolygott. Apa csak annyit mondott, hogy a vendégeim menjenek haza, mert szeretne lefeküdni pihenni. Lacival közöltem a helyzetet. Ő értette. Láttam, hogy zavarban van. Még ivott pár kortyot, majd cipőt és kabátot véve búcsút vettünk egymástól. Én még mindig szét voltam csúszva. Leültem az ágyam közepére és csak meredtem magam elé. Még mindig nehéz volt felfogni, hogy átestem életem első erotikus élményén. Hú ha. Tizenhét évesen. Nem siette el a Sors. J