Harminckilencedik fejezet

2007 április 6. | Szerző: |

 


  A Karácsonyt sikeresen átvészeltem. Szeretek ücsörögni a fenyő alatt, érezni a gyanta és a fahéj illatát. Nézni, ahogy a színes fényeket visszaverik a csillogó díszek. Az ember újra gyereknek érezheti magát. Megfeledkezik minden gondról, bánatról, csak ül a szőnyegen, állát felhúzott térdeire támasztja és gyönyörködik. De sajnos semmi sem tarthat örökké. A téli szünetnek vége és újra kezdődik az iskola, és vele együtt a szürke valóság. Bár most talán nem lesz annyira szürke. Van, ami fényt és színt csempészen bele. J Mosolyogva készültem az iskolába. Már nem álló gyomorral. Kóczántól megkaptam minden reggel a három puszit. Ez elegendő energiával töltött fel. Egyre gyakoribb jelenség volt a mosoly az arcomon, és ez több embernek is feltűnt. És valakinek bizony szúrta is a csőrét.


  -Úgy látom, hogy jól vagy – jegyezte meg egyik szünetben Nono egy szendvicset majszolgatva.


  -Igen – bólogattam. –Jól is érzem magam a bőrömben.


  -De ugye nem Kóczán miatt? – Nono rosszallóan összevonta szemöldökeit.


Megráztam a fejem. Csak féligazság volt. Ugyan jól esett, hogy Kóczán a puszi pajtásom lett, de igazából a közelgő bál villanyozott fel ennyire.


  -Jobb is ha nem ő, mert van barátnője – szúrta közbe Csilla, csak úgy mellékesnek szánva a dolgot. De éreztem, hogy csak a megfelelő pillanatot várta. Ő már csak ilyen volt. Szeretett szurkálódni. De ez a beszólás is segített ráébredni, hogy Balázs már nem sok mindent mozgat meg bennem, mert nem  vágott gyomorszájon a hír.


Vállat vontam.


  -És?


Ezzel meglephettem Csillát, mert felnézett rám, kicsit hitetlenkedőnek tűnt.  Nono bezzeg mosolygott.


  -Ma oda kellene adni Tündinek a belépők árát – mondta Nononak.


  -Rendben. Mikor?


  -Este gyere velem le a garázsba. Legalább meglátod, hogy hol találtam rá önmagamra.


Nonotól bólintást, Csillától érdeklődő oldalpillantást kaptam.



 Hét óra körül léptünk be a garázsba. Még csupán Tündi, Tomi és Ödön tartózkodott ott. És még valaki, akit senki sem vett figyelembe. Binder. Éppen valamit irogatott egy kockás füzetbe. Talán matekozott.


  -Csá – intett Tündi.


Nonot bemutattam a társaságnak. Még sosem járt a garázsban. Csak hallott róla sok szép jót. J


  -Hoztuk a pénzt a bálra – mondtam végül a farzsebembe nyúlva. Előkerestem a hétszáz forintot. Tündi már korábban kifizette a saját pénzéből. Mi csak megadtuk neki. A pénz gazdát cserélt, majd a két színes meghívó is.


 Kicsit még vártunk, reméltem, hogy még a bál előtt meg mutatni Pátert Nononak. De0sajnos nem jelentek meg. Nono viszont igen csak nézegette Bindert. A homlokomat ráncoltam. És Peti?


Igazam volt, Binder matekozott, Nono pedig kapva az alkalmon, hogy kicsit közelebb kerüljön hozzá, segített neki megoldani egy-két feladatot. Binder és az esti iskola…pff.


Végül kilenc körül távoztunk. Nem éreztem lesújtva magam, azért mert nem találkoztam a gróf úrral. Túl sok jó történt velem mostanában. Inkább hálát adok, azért amim van. És azért ami még történni fog, bármi is legyen az. J     

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!