negyvenötödik fejezrt

2007 július 21. | Szerző: Joyo |

 

Negyvenötödik fejezet:

 

  Március elejére sikerült teljesen meggyógyulnom. Vidáman mentem suliba nap, mint nap. Már nem volt mitől félnem. Didóékkal is jóban nettem. Főként vele. Talán rájöttünk, hogy tudunk barátokként is viselkedni. Ez csak egyetlen ember szemét csípte, és az Csilla volt. Emlékszem az arckifejezéseire mikor Didóval kint beszélgettem a folyosón, kimentem vele a dohányzóhoz, gyakorlaton együtt voltunk az üvegházban.

 Sunnyogott, próbált keresztbe tenni, rossz szájízt hagyni elejtett megjegyzésekkel. De nem érdekelt minket. Egy idő után Nono és köztem is próbált zavart kelteni. De erős bástyaként visszavertük.

 

  Március elején jártunk. Végre sort tudtunk keríteni az újabb randira. Már megint korábban érkeztem a megbeszéltnél. Már tíz perce ott ültem és az őszilevemet iszogattam. Olykor az órámra pillantottam, de ettől mindig ideges lettem. Mire kirendeltem a következő barackomat, Nono esett be a terembe.

  -B… bocs, de… de… lekéstem azt a rohadt buszt.

Lezuttyant mellém és rendelt magának egy narancslevet.

  -Semmi gond.

  -A fiúk? – nézett körbe.

Vállat vontam

  -Mióta ülsz itt? – kérdezte, Nono.

  -Huszonöt perce.

Nono a szemeit forgatta.

Várakoztunk, beszélgettünk, morogtunk. Ebben a sorrendben.

  -Na jó – nézett, Nono az órájára. – ha öt percen belül nem esnek be, megyünk.

Sóhajtottam, de igazat adtam neki. A két Balázs már fél órát késett.

Kiittuk a maradék gyümölcslevet. Már készültünk elállni, mikor meghallottuk az ajtó, felöl.

   -Bocsi a késésért.

Vissza zuttyantam. Két pár kék szem csillogott rám. Tesó ült le mellém és adott két puszit. Kóczán mellé. Meglepődtem, hogy nem ő ült mellé. Mi történt? Talán még sem akar tőlem semmit és Tesónak passzol?

Balázs szemébe néztem. Úgy nézett rám, akár egy elveszett kisfiú.  Akkor talán csak Tesó megelőzte. Reménykedtem benne.

   -Mégis mi volt a késés oka? – kérdezte Nono két karját összefonva a mellei előtt.

 A két Balázs vigyorogva összenézett.

  -Meccset néztünk – jött a kurta válasz Kóczántól.   

  -Aham, így már érthető – sóhajtottam. – És ezért kellett megvárakoztatni?

  -Hé, ZTE játszott – vigyorgott Kóczán.

  -Tipikus férfiak – csóválta meg a fejét Nono. – Ezért most meghívtok minket egy-egy engesztelő italra.

  -Elég olcsón ki lehet titeket engesztelni – vigyorgott Tesó.

Kacéran a kék szemekbe néztem.

  -Ebbe ne légy olyan biztos.

Elvigyorodott, Kóczán pedig elpirosodott. Csak később tudtam meg, hogy nem zavarában, hanem féltékenységében.

Minden esetre kaptunk újabb három deci gyümölcslevet, és beszélgetésbe kezdtünk. Teltek a percek, de Tesó hamarosan lelépett, hogy találkozzon a barátaival. Amint távozott, Kóczán villám gyorsan mellém csúszott, annyira, hogy a térdünk és a combunk összesimult. Kicsit meglepődtem, de jól eső melegséggel töltött el.

Iszogattunk tovább, beszélgettünk, és mit ad isten, újra a sexre terelődött a szó. Bár imádom ezt a témát, e így, hogy álmaim pasia hozzám simul, zavarba jöttem.

 Tesó fél órával később vissza jött két korsó sörrel és újra leült Kóczán mellé. Hozott magával egy autós újságot is, így egy ideig le voltak foglalva. Nonoval a környező könyveket lapoztuk fel.

 Huh, ez ám a randi. Fiúk-lányok külön.

Kóczán olykor rám sandított, félénken elmosolyodott. Talán nem tudta, hogy hogyan közeledjen felém? Bátorítóan mosolyogtam felé.

 Ekkor, talán idegességében, vagy csak úgy, a pohár alátétekkel kezdett játszani.

Oda csúsztam mellé és kivettem a kezéből.

  -Balázs, ez nem játék, hanem a berendezés része.

Ő visszavette és elfordult vele, mint aki irigy.

  -De én játszani akarok vele.    

Csípőre tettem a kezem. A kék szemekben huncut fény csillant. Lerakta az alátéteket és két marokkal a mellem felé nyúlt. –Játszhatok velük?

 Ijedten csúsztam hátrébb a melleimet takarva, és zavartan mosolyogtam.

  -Őőőőő… ezeket inkább ne – most még, tettem hozzá gondolatban. DE vágytam rá. Érezni a kezét a bőrömön. Vajon milyen érzés lesz? Mert tudtam, hogy lesz ilyen. Hogy felfedezi a testem. A szájával érinti a csupasz bőrömet. Rajzolgat rá a nyelve hegyével.

Beleborzongtam a saját gondolataimba. Balázs talán látta rajtam, mert lenyugodott és mikor Tesó újra távozott, ezúttal végleg, ismét mellém csúszott.

  -Mostanában olyan szeretet hiányom van – vigyorogtam. – ölelgetnék mindenkit.

Nono kicsit arrébb csúszott a padon.

  -Nana, engem ne, múltkor is majdnem megfojtották azzal a nagy szereteteddel.

  -Engem nem zavarna, bírom a gyűrődést – mondta Balázs.

  -Akkor téged megölelhetlek? – kérdeztem.

  -Akár – vont vállat. – Nyugodtan.

Több sem kellett, körül öleltem a karját, fejem a vállára hajtottam, s szemeimet egy pillanatra lehunyva, mélyen beszívtam az illatát. Megszédített. Az alhasam összerándult. Kívántam, szerettem, meg akartam ízlelni őt. Akkor nyitottam ki a szemeimet, mikor a kezét megéreztem a térdemen. Hüvelykujjával finoman simogatta a farmeron keresztül.

 Nono ránk nézett pohara pereme felett és elmosolyodott.

  -Jól mutattok együtt.

Mind a ketten zavarba jöttünk. Én elengedtem Balázst, kezemet én is a térdemre raktam. Nem kellett soká várnom, hamarosan megfogta és összefűzte az ujjainkat.

Nono talán feleslegesnek érezte magát, mert hamarosan lement a mosdóba. Balázs elém fordult. Nem nagy távolság választott el minket egymástól. Az ujjainkat még mindig összekulcsolva tartotta. Hol a szemébe néztem, hol a száját. Nagyon vágytam rá, hogy megcsókoljon. Minden idegszálam pattanásig feszült, de nem közeledett. Vajon miért nem? Csak egy kicsit kellett volna előre hajolnia. De nem tette.

  -Legközelebb megmutatnád nekem, ki az a Csóka Laci? Kíváncsi vagyok.

Mélyet sóhajtottam. Beletörődtem, hogy egyelőre még nem csattan el az a csók. Pedig már évek óta vágyom rá. Még várat magára. Egyelőre!