Hatodik fejezet

2006 november 16. | Szerző: Joyo |

 

Hatodik fejezet:

 

  

   Azt hiszem kicsit, belelkesedtem, mert elhatároztam, hogy holnap elmegyek a konditerembe!

Otthon a fürdőszobai tükörben méregettem idomaimat meztelenül.

  Hát igen! A hasamra ráfér a felülés, a hátsómra meg a bicikli. Anya azt mondta, kérjek segítséget az ottani csajtól. Neki is ő segített. Csak mondjam meg mire akarok gyúrni, ő pedig ad egy részletes edzéstervet.

Mélyet sóhajtottam és ráálltam a mérlegre.

  Hetvennyolc kilót mutatott. Egyértelmű volt, hogy le kell adnom öt kilót. A magasságomhoz a hetven-hetvenöt kiló az ideális!

Fújtattam egyet. Hát igen. Edina, talán ha vaságyastul negyven kiló. Nálam kicsivel alacsonyabb, vállig érő, vékonyszálú, festett fekete haja van. Az arca szép volna, ha naponta nem kenne rá több réteg sminket. Vagy attól olyan szép? Olyan szinten vékony, hogy néha úgy érzem talán anorexiás.

Hát, ha Balázsnak ez tetszik, sajnálom, képtelen vagyok odáig lefogyni, hogy úgy nézzek ki, mint egy jólöltözött fogas!  Vagy csak a féltékenység beszél belőlem?

  Féltékenység ide vagy oda, kezdett valóban elegem lenni abból, hogy anélkül, hogy leülnék, a gatyámból helyes kis hurkák buggyannak elő.

  Szóval másnap fogtam magam és felültem a tizenkettes buszra. Még emlékeztem, hogy hol kell leszállni. A konditerem egy családi ház mögött állt.

Faburkolatú öltözője volt, és kétszintes edzőterme. Amint beléptem az öltözőbe, rá kellett jönnöm, hogy alig vannak. Megcsapott a szaunában használt illó olajok jellegzetes illata. Egyszer kipróbálnám a szaunát is.

Gyors átvedlettem az edzőcuccomba. Az egy nagyon bő melegítő gatyából és egy szintén több számmal nagyobb pólóból állt. A hajamat a tarkómon egy kis gombócba összefogtam.

 Az alsó szinten voltak a bemelegítésre, vagy könnyű testmozgásra szolgáló gépek. Aha! Legalábbis én azt gondoltam!

  A helység szintén faburkolatú volt. Egy négy fokos lépcső vezetett le oda, s a lépcsővel szemben csupa üvegből álló fal magasodott. A kis kertre nyílt kilátás. Az üveget itt-ott katica formájú üvegfesték díszítette.

  Nekem elsőnek az evezőpad volt szimpatikus. Maximumra volt felrakva. Azt még könnyűnek találtam és ráadásul jól is esett. Csak a gyűrűmet nem vettem le, úgyhogy ahogy a fogantyút markoltam, szép kis vízhólyagot produkáltam a tenyeremre.

Eveztem tíz percet. Miután felálltam, rá kellett jönnöm, hogy mégsem volt olyan könnyű, ugyanis alig tudtam elindulni, olyan gyengék voltak a lábaim.

Utána gondoltam hasazom egy kicsit. Még az is a könnyebb kategóriába tartozik. Ötvenig bírtam, azt is úgy nyögtem ki, begörcsölt hasizommal.

Utána egy darabig csak feküdni tudtam. Már fontolgattam, hogy akkor nekem most ennyi elég is volt! De a lelkiismeretem ott marasztalt. Mégiscsak megígértem anyunak, hogy kondizom. Akkor legalább egy órát maradok.

Szemezgettem a taposógéppel, de túl nagy falatnak tűnt.

 Felballagtam a felső szintre. Csak ketten voltak még rajtam kívül. Ez csak nőknek szóló konditerem volt. Hála az égnek! Gondoltam. Ha itt férfiak is lennének, nem igazán mernék semmit sem  csinálni. Nem is szívesen mutogatnám a hurkáimat.

Ahogy körbenéztem, csupa ismeretlen gépet láttam. Egy-kettőről tudtam csak, hogy hogyan kell használni. Legalábbis valami halvány fogalmam volt róla.

Ott álltam tanácstalanul a terem közepén a sok gép között. Úgy éreztem magam, mint aki elveszett.

  -Most mégis mihez kezdjek? – kérdeztem nagyon csendesen.

  -Segíthetek valamit? – hallottam meg egy kedves női hangot az öltöző felől.

Odafordultam. A pultnál egy negyvenes évei felé járó, rövid, festett vörös hajú nőt láttam. Az alakja karcsú volt, vagyis inkább kisportolt. Nem hiába, övé volt a terem.

  -Igen. Édesanyámtól hallottam erről a konditeremről. Ajánlotta, hogy jöjjek ide – zavarban voltam. – Azt is mondta, hogy nyugodtan kérjek öntől segítséget.

 Szerintem látta rajtam, hogy mennyire nyúl vagyok. Mosolygott.

  -Mégis mire szeretnél edzeni?

  -Fogyni szeretnék combról és fenékről. Azokról főleg. De a hasam sem utolsó.

 Végigmért, majd bólintott. Utána a teremben nézett körbe.

  -Gyere, mutatom az edzéstervet.

Én pedig követtem, mint a Messiást!

 Mire indultam öltözni, gondot okozott a menés és ziháltam. Muszáj volt leülnöm pár percre, míg összeszedem magam. Ennyire még tesiórán sem hajtottam meg magam. Utoljára talán mikor még általánosban kosaraztam.

Patakokban folyt rólam a víz. Alsóneműre vetkőzve megnéztem magamat a tükörben. Talán csodát vártam egy alkalomtól? Még mindig azt az itt-ott túl gömbölyű testet láttam a teljesalakot mutató tükörben, mint korábban. Csupán hulla fáradt voltam és nagyon éhes.

Ez vajon természetes ilyenkor? Csokira vágytam! Végülis anyuék azt mondták, ha mozgok, ehetek édességet nyugodt szívvel. Amint leszállok a buszról, első dolgom, hogy egy kis szelet csokit vegyek magamnak!