tizenkilencedik fejezet

2006 december 13. | Szerző: Joyo |

 

Tizenkilencedik fejezet

 

Szombat volt és Tündiék ismét kivittek gulyásozni, ezúttal az autóspihenőbe. Ez tényleg egy hatalmas autóspihenő volt négy tűzrakhellyel, asztalokkal és padokkal, nagy térrel ahol focizni, frizbizni és tollasozni is lehetett.

  Előkészültünk a főzéshez. Peti vállalta a hagyma pucolást és szeletelést. Ezúttal Tünci nem tartott velünk. Tündivel mi ketten vágtuk kockára a húst.

 Közben beszámoltam Tündinek, hogy mi történt a bálon.

  -Gondolod, hogy tetszel neki? – kérdezte Tündi egy nagyobb húscafatot le  mócsingozva.

 Vállat vontam.

  -Fogalmam sincs. Minden esetre nézegetett.

  -Azért az nem feltétlenül jelenti azt, hogy megtetszettél neki. Lehet, hogy csupán azon gondolkodott milyen lenne megdugni.

Elvigyorodtam, nem tehettem róla.

  -Nos, az is több a semminél.

Tündi is mosolygott.

  -Neki adnád magad? – kérdezte.

  -Nem tudom. Régebben úgy képzeltem, hogy rajta kívül másnak nem engedném meg, hogy elvegye a szüzességem – mondtam csendesen. Nem igazán akartam, hogy a körülöttünk mászkáló hímnemű egyedek felfigyeljenek, hogy miről beszélünk. Halkabbra vettem a hangom. – De mostanában kezd megváltozni a véleményem.

 Tündi a szemeit forgatta.

  -Ugye itt most nem Páterre gondolsz? – hálás voltam, hogy ő is lehalkította a hangját. Habár lehet, hogy felesleges volt. Csak a vak nem veszi észre, hogy mennyire tetszik.

 Nem kellett még válaszolnom sem. Tündi azonnal vágta, hogy igaza van. Mélyet sóhajtott.

  -Mielőtt még megszólalnál – emeltem fel a kést a kezemben, hogy jelezzem, hallgasson. – Tudom mit mondtatok róla. Hogy a nők csak arra kellenek neki és, hogy a cicababákra bukik. Tudom, hogy én nem vagyok az. De ha esetleg mégis kezdeményezne, valószínű, hogy engednék.

  -De…

  -De nem, azért mert már annyira le akarok feküdni valakivel – vágtam gyorsan közbe csendesen és folytattam a kockázást.

  -Hát akkor? Szerelemből?

  -Az is közre játszhat – mély sóhaj – Igazából… – leraktam a kést és Tündi felé fordultam. – Nem tudom azt elképzelni vele, hogy megfogja a kezem és sétálgatunk, moziba megyünk, vacsorázni, vagy akár valamilyen családi eseményre. Ilyen még nem volt. Odáig nem tudok eljutni a gondolataimban, csak ha nagyon megerőltetem magam. Másra nem tudok gondolni, mint, hogy ő meg én és az ágy. Vagy a konyhapult, vagy a kocsi, vagy bánom is én, csak ne legyen köztünk semmi, se levegő, se ruha. Ugye kapizsgálod már?

  -Igen. Csak sexet akarsz.

  -Bingó. És ez nagyon furcsa. Én romantikus csajnak tartom magam, de itt legfeljebb a sexbe tudok romantikát elképzelni – elvigyorodtam.

  -Furcsa egy csaj vagy te Pat – rázta meg a fejét Tündi. – Én remegtem az elsőnél. Előtte nem is nagyon képzelegtem, hogy milyen lesz.

  -Különbözőek vagyunk – vontam vállat.

Beszélgetésünket morgás és káromkodás szakította félbe.

  -A rohadt életbe!

Peti káromkodott hüvelykujjával szájában.

  -Te meg mit csináltál? – kérdezte Tündi.

  -Nem látod? – morogta a sebesült. – Metélem magam.

Tomi odavitte a kocsiból az elsősegély csomagot, Peti pedig ellátta magát kis segítséggel.

 A vöröshagyma is véres volt. Robi jobbnak látta, ha átveszi a feladatot. Befejezte a szecskázást.

 Már mi is a vége felé jártunk. Utoljára hagytuk a már meghámozott újkrumpli kockázását.

  Ekkor a patak felett átívelő kis fahíd sikítva megreccsent, s két kocsifékezett le faralva és nagy porfelhőt kavarva.

Az egyik Hánzi piszkos piros régi Volkswagen Golfja volt, a másik, amelyik elől ált, egy új típusú Opel kombi. Ezüstmetál. A volántól a békaölő Danika mászott elő, az anyósülésről maga Dracula gróf.

 Sötét szemei előtt napszemüveget, fehér alapon fekete, kék és piros hajszálcsíkos rövid ujjú inget és háromnegyedes farmert viselt. Ráadásul rajta volt az elmaradhatatlan bordó-fekete sportcipő.

 Nem mertem Tündire nézni, tudtam, éreztem, hogy figyeli a reakcióimat. Én pedig igyekeztem elrejteni azokat. De nehezebben ment, mint gondoltam volna. Kezem-lábam remegett. Annyira gyengék voltak a térdeim, hogy a sarkamra kellett ülnöm a fapadon, hogy ne remegjenek annyira.

 De a krumplit sem tudtam tovább kockázni, a kés remegett a kezemben amint közelebb jött. Homlokára tolta napszemüvegét. Hánzi is csatlakozott. 

  -Vendéglátós létedre nem tudsz rendesen krumplit kockázni? – nézett Hánzi Tündire. 

  -És neked miért kell mindig beleszólnod? – nézett fel a nála egy fejjel magasabb fogszabályzós szőke srácra.

  -Na gyere, megmutatom – és már át is vette Tünditől a kést.

Nekilátott, hogy megmutassa a helyes módszert.  

Tündi összefonta két karját a mellkasa előtt és makacsul hol Hánzit, hol a kezeit nézte. Nem nagyon szereti még most sem, ha kioktatják, vagy kijavítják.

  -Te egy percig sem bírod ki a suli nélkül? – kérdezte vigyorogva Páter. Ő is összefonta két karját a mellkasa előtt. Ettől ott, ahol az ingujj véget ért, kemény izmok domborodtak elő, az én alhasam pedig fájdalmasan összerándult. Minden izom, ami ott található. Mélyet sóhajtottam, hogy kiengedjenek. Erről beszéltem Tündinek, de most mégsem jelezhettem neki, hogy megint azt érzem a jelenlétében. Pedig két méter távolság volt köztünk.

 Tündi beleunt az okosításba. Megfogta Hánzi csuklóját. Az ujjai nem érték körül.

  -Megengednéd, hogy befejezzem? – volt némi méreg a hangjában.

Hánzi lerakta a kesét.

  -Próbáld úgy, ahogy mutattam. Úgy gyorsabban megy.

Majd lement a patakhoz, hogy kezet mosson.

 Páter rám nézett. Az a pillanat hosszú perceknek tűnt. Néztem a bogárszínű szempárt és minden tagom elzsibbadt. A szívem úgy vert akár egy riadt madárnak. A fülemben dobot a pulzusom. Aztán elfordult és odasétált a fiúkhoz.

 Tündi megfogta az alkarom én pedig megugrottam. Ránéztem.

  -Nyugi – mondta. – Nem éri meg.

Mára már tudom, hogy igaza volt neki is és mindenkinek, aki Pátertől védett, de akkor még, majdnem tizenhét éves fejjel nehéz volt engednem a jó szándékú tanácsoknak. Úgy éreztem akkoriban, hogy mindenki az ellen van, hogy mi összejöjjünk. Úgy tűnt a Világ is ellenem, dolgozik.

 Se Kóczán, se Páteri. Hát akkor hol itt az igazság?!

Csak egy kicsit ugrottak ki. Páter még oda adott Peteinek egy kis alufólia galacsint, majd elszívtak egy rendes cigit, és már távoztak is.

 Az utórezgések egy darabig még tartottak, de mire a gulyás elkészült, már teljesen rendben voltam.